-Kérem ne lőjenek.-néztem rájuk megtört, könnyes szemekkel. A két nő szemében egyből megbánást láttam, még a férfiakkal akadálytalanul farkasszemet néztem. A szemcsatát az törte meg, hogy melettem Donya sírt Elmera kezét fogva. Semmivel és senkivel nem törődve ugrottam én is sebesült barátnőm mellé. Eszméletlen volt, viszont még éreztem, hogy életben van. A golyó a hasánál találta el ahonnan folyt megállás nélkül a piros folyadék.
-Kérem segítsenek!-fordult most Donya a bajt okozó emberek felé. Nem tudom, hogy milyen szándékkal de elindultak felénk. Megszántak? Megakarnak ölni? Hát ez a kérdés pilanatokon belül eldőlt. Az egyik férfi felkapta Elmerát a kezei közé, még a másik kettő elfutott valami Josh után kiabálva, hogy gyorsan jöjjön. Donyaval könnyezve indultunk el a többiek után.
-Ne féljetek minden rendben lesz. Josh orvos és ellátja a barátnőtöket.-mondta a fekete hajú nő. Nem tudom mennyire bízhatunk ezekben az emberekben, de jelen esetben nincs más választásunk, ha még életben akarjuk látni Elmerát. Hirtelen felbukkant egy 60-as éveiben járó férfi. Megkérdezte mi történt. Mi mindent elmondtunk amit tudniérdemes és neki is látott megoperálni a barátnőnket. Ameddig a műtét folyt minket kiküldtek a teremből. Elviselhetetlen volt azt érezni, hogy tehetetlen és kiszolgáltatott vagyok a helyzetben, ráadásul csomó idegenre voltunk utalva. Donya is csak szótlanul ült maga elé merengeve. Teljesen megértem, hisz az ő fejében is kérdések ezrei cikázhatnak.
Az "orvosi" szobából egy barna göndör hajú férfi lépett ki. Csendben odajött mellénk és leült.
-Sajnálom, hogy meglőttük a barátnőtöket, de nem tudtuk, hogy kik/mik vagytok és nem akartok-e ránktámadni. Ezt még most sem tudjuk és még az elején szeretnénk tisztázni, hogy ha felépül a barátnőtök el kell hagynotok a házat.- magyarázta a srác.Megdöbbentem-e? Egyáltalán nem, de Donya annál inkább és ahogy ismerem nem fogja szó nélkül, hagyni a dolgot.
-Kiakar rakni? Kiakar küldeni ODA?! Van magának szíve? Mi csak 3 lány vagyunk akik elvesztették a menedéküket! 1 hétig nem húznánk segítség nélkül!- ahogy vártam, Donya teljesen kiakadt. De a kismise semmit sem ért. A göndörhajú srác velünk nem törődve visszament a szobába minket megint egyedülhagyva.
-Most mit fogunk csinálni?-Kérdezte Donya aggódva.
-Elmegyünk.-Jelentettem ki egyszerűen. Odasétáltam az ablakhoz és kinéztem. Mindenhol zombikat láttam. A képzeletemben pedig elvesztett szülőkek, gyerekeket. Hirtelen elkapott a sírhatnék. Bő egy éve megváltozott a világ és én még mindig nem voltam képes felfogni/elfogadni.
-Készenálltok?-Hirtelen annyira megijedtem az idegen hangtól, hogy előrántottam a fegyvert. A velem szemben álló idegen férfi felrakta a kezét. A nagy feszültségben még mindig szorítottam a fegyvert az idegen férfi felé szegezve.
-Nyugi, nyugi nem akarok seemmi rosszat.-Mondta nagyon halkan és lassan. Közelebbjött, nagyon lassan megfogta a kezem és leengedte. -Viszont ha megint leakarnál lőni, elöbb jobb ha kibiztosítod a pisztolyod.-Mosolygott rám majd megmutatta hogyan kell.-Pontosan ezért megyünk most el. Megtanítalak titekett arra, hogy hogyan kell túlélni. Amúgy Ray vagyok.-nyújtott kezet amitől inkább viszakoztam.- Rendben akkor gyertek.
*Ray*
A csapat tagjai rám bízták, hogy vigyem el kiképezni a lányokat, hogy legyen eséjük a túlélésre. Pontosan még én se tudtam hova akrom vinni a lányokat, de a legjobb helynek a patakot gondoltam, mert ott még nem találkoztam semmijen szörnyel. Amikor a patakhoz értem megfogtam az üvegeket és kivettem őket a kocsiból. Volt néhány nagyobb szikla azokra raktam egy-egy üveget, majd visszasétáltam a lányokhoz. Adtam mind a kettejüknek 1-1 pisztolyt. Megmutattam nekik mindent. Hogyan kell fogni. Hogyan kell lőni. Hogyan kell célozni. Egészen jól ment mindegyiküknek amin csodálkoztam is. Minden esetre jöhet a második szint. Átmentem a patak túloldalára, valami jó célpontot keresni. Nem nagyon figyeltem a lányokra, hisz biztonságosnak véltem a helyet, mikor hirtelen furcsa hangokat hallottam. Megfordultam és mind a kettő lányt körülvatték a zombik külön-külö. Mindegyikük a tőlem kapott fegyverrel próbálta menteni magát. Nem tudtam mit tegyek, hisz csak az egyik lánynak tudok segíteni, hogy megmentsem. Oralee vagy Donya?? Gyorsan kell döntést hoznom....
Sziasztok. Tudom nem hiperszuper gyorsasággal hozom a részeket, de próbálok amikor csak lehet gép közelébe férkőzni. Minden esetre tegnep volt Dec. 6-a és kicsit késve igaz de boldog Mikulást kívánok nektek.
UI.: A szereplőket érdemes nézni, mart ahogy felbukkannak fontosabb vagy új szereplők folyamatosan frissítek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése