Gyengének érzem magam és tehetetlennek. Mi történt? még a szememet sincs erőm kinyitni. Beszédfoszlányokat hallok. Gyerünk Elmerea sikerülni fog. Minden erőmet összeszedve nyitom ki a szemem. Amint meglátom, hogy kik állnak elöttem minden beugrik. A menedék. A barátaim. A menekülés. A lövés.
-...-megpróbáltam megszólalni, de a torkom kivan száradva. Mindenki háttal áll nekem és nem vesznek észre. Már egy ideje figyelem őket, mikor belép a szobába egy férfi. Rámnéz és elmosolyodik.
-Mikor kelt fel?-ránézett a többiekre és úgy tette fel a kérdést. Mindenki aki állt egyszerre fordult meg. A meglepettséget lelehetett olvasni az arcokró.
-Jajj, istenem, mikor keltél fel? Miért nem szóltál? Bocsáss meg, hogy csak most vettem észre.-rohant le egy 40-es éveiben járó nő. Mivel a torkom még mindig ki volt száradva nem tudtam neki válaszolni. Próbáltam mindenféle kézmozdulattal tudtukra adni, hogy adjanak valamiféle innivalót. Amint megértették egy srác kiszaladt a szobából és egy pohár vízzel tért vissza. Amint megkaptam a vizet villámgyorsasággal ittam meg. Éreztem, hogy szám újra nyált termel.
-Hol vannak a barátaim?-kérdeztem a körülöttem álló 5 fős csapatot.
-Nyugodj meg, a barátaid elmentek Rayyel, hogy kiképezze őket. Te, hogy vagy?
-Fáj a hasam.-kijelentésemet egy pár fintorral kísértem. A kezembe adtak egy pirulát, amikor ajtócsapódást hallottunk.
-Ezek valószínűleg a barátai. Már jó ideje elmentek. Megyek és megnézem őket.-egy nagy mosollyal az arcán kisétált, majd a többiek is úgy döntöttek, hogy kimennek. Megpróbáltam feltápászkodni. de a fájdalomtól nem ment. Hirtelen kivágódott az ajtóm és Donya szaladt oda hozzám sírva.
-Mi a baj Donya?-nem értettem semmit.
-Elmera. Oralee...-a végére elcsuklott a hangja a sírástól.
-Mitörtént? Donya, megijesztesz.
-Kimentünk és lőni gya... gyakoroltunk é... és túl hangos volt.-itt hangosan felzokogott.-Jött egy csomó é... és bekerítettek. Oraleevel elszakadtunk é... és Ray csak egyikünknek tudott segíteni. O... Oralee befutott az erdőbe, így R... Ray hozzám futott segíteni. A... amikor leráztuk őket e... elinindultunk megkeresni, de sehol se találtuk.-itt már az én szememből is folytak a könnyek.-Most mit tegyünk?-nézett rám kétségbe esve.
-Megtaláljuk.-hangom határozottan csengett, de a szememből ettől függetlenül folytak a könnyek.
*Hiram*
-Még meddig akarunk itt tökölni? Úgyse jön erre semmi.-itt akadtam ki teljesen. Már egy csomó ideje eljöttünk valami élelmet keríteni a bátyámmal Coleval és Gabeval, de még egy nyomorult bogarat sem találtunk.-Már Dana és Will is tuti várnak.-a fiúk feladóan sóhajtottak.
-Hiram. Kell valami kaja mert anélkül nem húzzuk sokáig.-még csak rám sem nézett úgy beszélt hozzám a bátyám. Most rajtam volt a sor, hogy sóhajtsak.
-Szerintem váljunk szét. Javasolta Gabe.-és sötétedés elött találkozzunk a pataknál.
Bíztam a fiúkban úgyhogy beleegyeztem, elvégre ennek az egésznek az eleje óta együtt vagyunk. Én is elindultam a nekem kijelölt irányba mint a többiek. Halkan sétáltam. Nehogy elijesszek valami vadat, ha van a közelben, bár nem hinném. Kezdett egyre ismerősebbé válni a környék. Nem tudom honnan ismerős. Talán már jártunk erre a fiúkkal. Találtam egy ösvényt. A fákra nyilak viltak rajzolva. Elkezdtem követni őket. Ahogy haladtam egyre ismerősebb lett a környék. Mentem tovább a fák menten. Mentem az egyik nyíl után a másik felé, de egyszer csak a nyíl helyett négy betűt láttam. C.P. alatta pedig H.P. A felismerés hirtelen futott át rajtam. A szemeim kipattantak és villám sebességgel fordultam meg. Ott volt. Ott volt velem szemben.
A nagymamám régi háza. Kiskorunkban nagyon sokat voltunk itt. A nyilakat még a bátyámmal rajzoltuk a fákra a monogrammokkal együtt. Imádtunk itt lenni, de miután a nagymamánk meghalt nem voltunk itt.
Esik az eső, mi pedig megyünk a nagyihoz. Semmi nem állíthat meg minket abban, hogy odamennyünk. Ahogy haladunk az eső csak egyre jobban esik. Mikor meglátjuk az erdőt ahol a nagyi lakik, még vullámlani is elkezd. Ez az erdő a családban mindenkinek nagyon fontos. Mama és papa, anya és apa is ebben az erdőben házasodtak. Mindig azt mondták, hogy van valami különleges ereje ami vonza őket. Lehet, hogy van benne valami, hiszen amikor ide jövünk mindig elfog mindenkit a boldogság. De ma ahogy közeledünk az erdő felé, mindha gyászolna. Apa bekanyarodik a már nagyon jól ismert erdőbe. A madarak nem repkednek, az állatok nem rohangálnak mindenhol. Mindha kihaltvolna minden. Mikor odaérünk a nagyi házához ott sem stimmel semmi. A nagyi nem szalad, hogy köszöntsön minket, a kutya sem ugat. A kocsiban mindenki észleli a szokatlanságot. Amint leáll a motor mindenki kiugrik a kocsiból. Anya és apa berohannak a házba, még én és a most 11 éves Cole a ház elött szomorkodó kutyához futunk. Az eső még mindig szakad. Szólogatjuk a kutyust aki csak nyüszít. A szomorú környezettől nekünk is rossz kedvünk lett.
-ÁÁÁÁÁ.-a házból egy hatalmas sikítás hallatszik. Cole és én is betudom azonosítani a hangot. Anya. Amilyen gyorsan csak tudunk befutunk a házba. Amit láttunk lesokkolt minket is. Amint felfogtam összeestem. Sírtam, zokogtam mint körülöttem mindenki. Apa már hívta a mentősöket. Nem tudom elhinni. Az eső mégjobban zuhogott és villámlott, mindha egész végig figyelmeztetni próbált volna. Nem tudom elhinni, hogy ennyi volt.
Mire észhez tértem már a mamám hálószobályában álltam. Furcsa hangot hallottam magam mögül ezért megfordultam. Egy zombi közeledett felém. Nem csináltam semmit csak vártam. Egyre közelebb és közelebb jött. Ahogy lépett én is úgy léptem egyet hátra. A hátam elérte a falat. Néztem, ahogy közeledik felém és vicsorog. Pár méterre volt tőlem. A kezemet a gatyám széléhez vezettem. Vártam. Vártam, hogy még közelebb jöjjön. Amokkor már veszélyesnek tartottam a közelségét, előrántottam a tőrömet és a fejébe állítottam. Néztem ahogy szétterül a padló. Pont ott. Pont ott ahol a mamám is volt. Felvettem a tőrt és kisétáltam a házból. Lehajtott fejjel sétáltam a fák közé. Mikor aegláttam magam mellett a monogrammokat végighúztam rajta az ujjamat. Akarva akaratlanul kihullott egy könnycsepp a szememből. Lehajtott fejjel mentem el a régen látott helyről minél messzebb tőle. Haladtam a patak felé, ahol a fiúkkal megbeszéltük a találkozót, mikor lővéseket halottam. Futnikezdtem. Futottam mikor egy hatalmas sikítást hallottam.
Sziasztok. Tudom már nagyon régen hoztam új részt, de túl sok ötletem volt, hogy hogyan kéne folytatnom és nem tudtam dönteni. Most már megpróbálok hetente 2 hetente új részt hozni.
Üdv:Nina
