1.rész nincs más esély...

*Oralee*

1 év.
1 év telt el a szüleim halála óta.
1 év telt el a menedékre kerülésem óta.
1 év telt el azóta, mióta egy világ dőlt bennem össze.
1 ÉVE VÁLTOZOTT MEG MINDEN, A VILÁG ÉS AZ ÉLETEM.

Azt mondták, hogy ez a hely a menedék biztonságot nyújt. Azt mondták, hogy itt nem kell félni az idő elötti haláltól. Azt mondták, hogy itt van minden ami kell a túléléshez. Ez biztos? Ezalatt az egy év alatt elkezdett elfogyni a készlet. Az étel, az ital, a gyógyszerek és az emberek közti összetartás. Ezalatt az év alatt nem történ semmi ami jónak mondható, de nekem mégis volt, hogy sikerült mosolyognom. Hogy hogy? A menedék egy dolgot adott amit nagyon köszönök. Az a bizonyos dolog 2 nagyon jó barátnő, Donya White és Elmera Hamilton személyében. Ugyan azzal a sorsal jutottak ide mint én, ők is elvesztették a szüleiket.
Most, hogy kezd elfogyni az étel, az emberek csapatokba verődve hagyják el manedéket és szívtelenül haggyák maguk mögött az időseket és a gyerekeket.  Megpróbálják a maradék élelmet és az erős embereket összegyűjteni, hogy minél több energiájuk és felszerelésük legyen elmenni, egy jobb helyt keresni.

Donyaval és Elmeraval egyedül maradtunk. Egymásra voltunk utalava ebben a kegyetlen, természetfeletti világban.Nem tudja egyikünk sem, hogy mi lesz most. Meghalunk? Túléljük? Ittmaradunk? Elmegyünk? Ezekre a kérdésekre könnyebb lenne úgy választ adni, ha életünkben nem csak egyszer látunk volna zombit vagy valamilyen másmilyen szörnyet. Már nincs túl sok időnk ezen gondolkozni, mer ha nem cselekedünk időben az éhségtől és szomjúságtól holtan fogunk összeesni.
 -Lányok akkor mi legyen?-kérdezte Donya. Hát igen ez az a kérdés amire egyikünk sem tudja a választ. Hosszú csend következett. Mindenki agya  azon járt, hogy mi lenne a jó cselekedet. Szinte láttam füstölögni a fejeket a túlterheltség miatt.
 -Akármi lesz csajok, nekünk is mielöbb nekikéne állni élelmet keresni mert anélkül, leshetjük a maradék életbenmaradási esélyeinket is.- adta a jó tanácsot Elmera aki közülünk a legidősebb, de talán őt érintette legrosszabbul az, ami történt. Igazat adva neki elindultunk ételt és italt keresni. Átkutattuk majdnem az egész helyet és így is csak kevés élelmet találtunk. A kevés megélhetőségi dolog miatt, egyértelmű lett a döntés. Elkell, hagynunk a menedéket.

Reggel 7 órakor már felszerelkezve álltunk a kapuban indulásra készen. Hogy miért csak álltunk? Mert a lábunk földbegyökerezett a félelemtől.
Féltünka haláltól, ami egyszer ígyis úgyis bekövetkezik.
Féltünk az ismeretlentől, amit régen a világunknak tekintettünk.
És féltünk mindentől, ami megváltozott.

10 perc álldogálás után egymást támogatva sikerült kimennünk arról a helyről ami eddig a biztonságot nyújtotta. Mikor kiléptünk szörnyű érzésem lett. A madarak nem csiripeltek. Az állatok nem futkostak. A kocsik berregése sem hallatszott. Minden olyan.. olyan üres lett.
 -Lányok, mennyünk.-én is olyan nehezen ejtettem ki a szavakat a számon a lesokkoltság miatt, hogy lehet meg sem hallották. Elindultunk előre ammere láttunk, mert se térkép, se bármijen útbaigazításra alkalmas eszközünk nem volt. Bő egy óra sétálás után sikeresen elestem, ezzel jó nagy hangzavart keltve. Nem nagyon foglalkoztunk vele, hisz cak nem lesz semmi baj. Hát itt egy kicsit félremértük a dolgokat, és erre akkor jöttünk rá mikor elkedtek felénk zombik jönni. Ezek honnan kerültek ide? Az elöbb még egyet se láttam. Hát ezen lehet nem most kéne agyalnom mert még mindig nem tudom mit tegyek és a zombik folyamatosan közelednek felénk. A lányok is ugyan úgy lesokkolódtak. Na most mi lesz? Utolsó reményemben megböködtem a lányokat és mutattam az egyetlen kiutat amit megláttam. Egyből vették az adást és elkezdtünk futni. ez nem nagyon jött be mert egyre több halyről előkerültek a zombik.
 -Csajok oda!- mutatott egy házra Donya. Jobb ötlet híján elkezdtünk futni a házba. Éppenhogy csak beértün a zombik elől. Elkezdtem megnyugodni, de hirtelen egy lövést hellottam. Nem tudtam mi lehetett az, mert egyikünk sem vett elő fegyvert, addig még oldalra nem néztem. Nagyon megijedtem, hisz összeesni láttam azz egyik legjobb barátnőmet..... Elmerat.